Mindannyian ismerjük a Buckingham-palota és a királyi gárda jellegzetes magas sapkáival – a gránátosokkal – ellátott képeit.

 

Ez az egység a 16. századi Franciaországból származik. Eredeti nevük “gránátosok” volt, mivel egyik feladatuk az volt, hogy az akkor még terjedelmes, akár egy kilós gránátokat messzire dobálják az ellenséges vonalakba.

Csak a legnagyobb és legerősebb férfiakat vették fel erre a feladatra, mivel a gránátosok képzetlensége vagy gyenge fizikuma veszélyt jelentett saját katonáik életére és testi épségére.

 

Bár a kézigránátok használata a 18. század folyamán fokozatosan veszített jelentőségéből, az egységek nem szűntek meg, hanem olyan elit alakulattá fejlődtek, amelyet mindig különösen veszélyes feladatokkal bíztak meg, és amelyet ott vetettek be, ahol az a harcban különösen fontosnak tűnt.

A korabeli ábrázolásokon nagyon könnyen megkülönböztethetők más csapategységektől. Ugyanis, hogy ne akadályozzák őket a gránátdobásban, nem viselték az akkoriban elterjedt trikornis sapkát, hanem csak az egyszerű tábori sapkát.

Ezekből a hegyes sapkákból alakultak ki a magas és nagyon nehéz, fémpajzsos vagy szőrméből készült gránátos sapkák, amelyek viselőjüket még magasabbnak látták, és amelyek fontos státusszimbólummá váltak.

 

Az is érdekes, hogy a katonai tisztelgés, ahogyan ma ismerjük, közvetlenül a gránátosokra vezethető vissza. A fejfedő különleges formája miatt nehéz volt levenniük a fejfedőt tisztelgéshez, ezért hamarosan elegendő volt egyszerűen a kezüket a sapkára helyezni.

Presztízs okokból hamarosan egyre több egység ragaszkodott ehhez a fajta tisztelgéshez, és ma a “gránátos tisztelgés” a legelterjedtebb katonai tisztelgés világszerte.

 

Wij kennen allemaal de beelden van Buckingham Palace en de Koninklijke Wacht met hun kenmerkende hoge petten – de Grenadiers.

 

Deze eenheid is ontstaan in het 16e eeuwse Frankrijk. Hun oorspronkelijke naam was “grenadiers”, omdat een van hun taken was om de granaten, die toen nog omvangrijk waren en tot een kilo wogen, ver in de vijandelijke linies te werpen.

Alleen de grootste en sterkste mannen werden hiervoor gerekruteerd, omdat het gebrek aan vaardigheid of het slechte gestel van een grenadier een gevaar vormde voor het leven en de ledematen van zijn eigen soldaten.

 

Hoewel het gebruik van handgranaten in de loop van de 18e eeuw geleidelijk aan belang verloor, werden de eenheden niet opgeheven, maar ontwikkelden zij zich tot een elite-eenheid, die steeds met bijzonder gevaarlijke taken werd belast en die werd ingezet waar zij in de strijd van bijzonder belang leek.

Op hedendaagse afbeeldingen zijn zij zeer gemakkelijk te onderscheiden van andere troepeneenheden. Want om niet gehinderd te worden bij het werpen van granaten, droegen zij niet de in die tijd gebruikelijke driekantige hoed, maar slechts de eenvoudige kampmuts.

Deze puntmutsen ontwikkelden zich vervolgens tot de hoge en zeer zware grenadiersmutsen met metalen schilden of van bont, die de drager nog langer deden lijken en die een belangrijk statussymbool werden.

 

Het is ook interessant dat de militaire groet zoals wij die nu kennen rechtstreeks teruggaat op de grenadiers. Door de bijzondere vorm van hun hoofddeksel was het voor hen moeilijk om het af te zetten om te salueren, en daarom was het al gauw voldoende om de hand gewoon op de pet te leggen.

Om redenen van prestige drongen steeds meer eenheden al spoedig op dit type saluut aan en tegenwoordig is de “grenadiersgroet” wereldwijd het meest wijdverbreide type militair saluut.

 

We all know pictures of Buckingham Palace and the Royal Guard with their characteristic high caps – the Grenadiers.

 

This unit originated in France in the 16th century. Originally they were called “grenaders” because their task was to throw the grenades, which at that time were still unwieldy and weighing up to one kilo, far into the enemy lines.

Only the largest and strongest men were recruited for this purpose, as the lack of skill or poor constitution of a grenadier posed a threat to the life and limb of their own soldiers.

 

Although the use of hand grenades gradually became less important in the course of the 18th century, the units were not disbanded, but developed into an elite unit that was always entrusted with particularly dangerous tasks and that was used where it seemed particularly important in battle.

They can be easily distinguished from other units in contemporary depictions. In order not to be hindered when throwing the grenades, they did not wear the tricorn that was usual at that time, but only the simple camp cap.

From these pointed caps developed the high and very heavy grenadier caps with metal shields or fur, which made the wearer appear even taller and which became an important status symbol.

 

It is also interesting that the military greeting as we know it today goes back directly to the Grenadiers. Because of the special shape of their headgear it was difficult for them to take it off for greeting and therefore it was soon enough to simply put their hand on the cap.

For reasons of prestige, more and more units soon insisted on this kind of greeting and today the “Grenadier greeting” is the most widespread kind of military tribute worldwide.