Az 1573-ban született Inigo Jones-t az angol klasszicizmus legjelentősebb építészének tartják. Korai éveiről keveset tudunk, de az biztos, hogy sok évet töltött Olaszországban.

Ott részletesen tanulmányozta az ókor és az olasz reneszánsz építészetét, különösen az “első nagy hivatásos építész”, Andrea di Pietro della Gondola munkásságát, aki Palladio néven vonult be az építészettörténetbe.

1615-ben, I. Jakab idején Jones-t kinevezték a “Királyi Munkák felügyelőjévé”, azaz az udvar összes építési ügyének főfelügyelőjévé.

Munkássága az angol építészet végső felszabadulását jelentette a késő középkori hagyomány láncaitól, amelyet a palladianizmus néven ismert klasszicista értelemben újított meg.

 

Az 1698-ban leégett Whitehall-palota (a brit uralkodók fő londoni rezidenciája 1530 óta) egyetlen fennmaradt épülete, a Banqueting House I. Jakab megrendelésére készült. A király új, tekintélyes épületet akart, miután az első csarnokot lebontatta, a másodikat pedig tűzvész pusztította el.

Ezzel az épülettel London megkapta első klasszicista épületét, és Inigo Jones ezzel megalapozta az úgynevezett palladianizmust.

 

Az egész épület klasszicista szigorúságot és monumentális méltóságot sugároz. Annak érdekében, hogy ne rontsák el a fő látvány egységességét, a bejárati portált a ház oldalára helyezték át.

A kétszintes épület homlokzatát pilaszterek, azaz ióniai/korinthoszi mintájú tartóoszlopok tagolják. A három középső ablakot valamivel jobban kiemelik az oszlopok, mint a mellettük lévő ablakokat, amelyeket csak egyszerű formai elemek határolnak.

Belül az épület egyetlen bálteremből áll, a híres mennyezeti festmények Peter Paul Rubens keze nyomán készültek.

 

Ezzel az épülettel és az azt követő munkáival Jones Palladio építészete és elméleti írásai iránti nagy lelkesedést váltott ki, amely egészen a 18. századig tartott.