A “babszámláló” kifejezés olyan személyt jelöl, aki a pedantéria határáig fokozza a pontosságot mindenben, amit csinál.
Ma általában azt feltételezik, hogy a szó eredete Karl Baedecker, az ismert kiadó és könyvkereskedő életében keresendő, akit a ma is népszerű Baedeker útikönyvek “atyjának” tartanak.
A pedantériáig hajszolt, józan pontosságával forradalmasította az utazási irodalom megírásának akkori módját.
Ő volt az első, aki már nem hagyatkozott külföldi feljegyzésekre és hagyományokra, hanem kiterjedt utazásai során maga vizsgálta meg a helyszíni viszonyokat, leírta úti céljainak “furcsaságait”, és aprólékos feljegyzéseket készített az árakról és a kínálatról, a fogadóktól kezdve az utazási állomásokon át a legnépszerűbb szállodákig.
Tanulmányai során a milánói dómot is megmászta, egy ismerőse megfigyelte, hogy húsz lépésenként egy száraz borsót tesz a mellényzsebéből a nadrágzsebébe. Így ugyanis egy egyszerű szorzással megállapíthatta a lépések pontos számát.
“Borsószámláló” lévén, természetesen lefelé menet elvégezte a számlálóellenőrzést, és így az összes borsó a nadrágzsebéből visszakerült a mellényébe.
Bármilyen szép is ez a történet, a babszámláló kifejezést már sokkal régebb óta használják. Ugyanis már 1668-ban olvashatjuk Grimmelshausen “Simplicissimus” című regényében, eredeti jelentésében a fösvény és zsugori ember szinonimájaként.
És valójában ennek a szónak az eredete egészen máshol található, 1480-ban, Münchenben.
Ebben az időben a müncheni Frauenkirche építése már javában folyt, de a költségek messze meghaladták a várt kiadásokat, így a templomnak más bevételi források után kellett néznie.
Ezért IV. Sixtus pápa elrendelte, hogy mindazok, akik Münchenbe zarándokolnak, feloldozást kapnak bűneik alól, feltéve, hogy hajlandóak bűnbocsánatot kérni és legalább egy heti bérüket adományozni.
Ez az engedékenységi kereskedelem hamarosan olyan sikeres volt, hogy az elöljáró elvesztette az adományozók számát.
Ezért kitalálták, hogy felbérelnek egy embert, aki minden zarándokért, aki áthalad az Isar-kapun (az egyetlen út a Frauenkirche felé), egy borsót dob egy vödörbe.
Ez a feladat hozta meg számára a szép nevet: “borsószámláló”.