1857-ben született Cécile Chaminade Párizsban, a Montmartre lábánál.
Édesanyja, aki zongoraművész volt, kezdetben maga tanította a kislányt zongorázni, és hamarosan kiderült, hogy itt különleges tehetséget kell ápolni. A nyolcéves lány hamarosan George Bizet-nek játszott, aki “Petite Mozartnak” nevezte el. Ezt követően Cécile magánórákat is vehetett harmóniából és ellenpontból. Cécile Chaminade-nak néhány nagyon korai egyházi műve létezik, amikor még nem volt tízéves, és tizenegy évesen két zongorára írt mazurkája jelent meg nyomtatásban.
18 évesen Cécile végre először koncertezett, két évvel később pedig a híres párizsi Salle Pleyelben lépett fel. Körülbelül ettől az időtől kezdve kompozíciói is egyre népszerűbbek lettek. Cécile Chaminade zenéjét a mai napig egy dolog különbözteti meg minden más zenéje felett: azonnal, már az első hallásra tetszik, de soha nem triviális.
Hamarosan aktív tagja lett a Société nationale de musique-nak, amelynek koncertjein néhány kompozícióját előadták. 1891-ben, 34 évesen jelent meg legsikeresebb dala, a L’Anneau d’argent (Az ezüstgyűrű), amely lenyűgöző, 200 000 példányban.
Korábbi franciaországi, svájci, belga és hollandiai koncertkörutak után 1892-ben végre sor került az angolországi bemutatkozásra. Angliában Cécile-t különösen nagy tisztelet övezte. Többször játszott Viktória királynőnek, aki még arra is meghívta, hogy néhány napot töltsön a windsori kastélyban. Gyakran extravagáns öltözködését az angol rajongók szívesen utánozták.
Most már a balkáni országokban, majd végül az Egyesült Államokban is fellépett, az emberek Chaminade-klubokat alapítottak és Chaminade-szuvenírekkel kereskedtek.
Az első világháború tapasztalatai végül elhallgattatták Cécile-t. 1914-ben átvette egy sebesült katonáknak fenntartott kórház vezetését, ahol keményen dolgozott, és végül maga is megbetegedett. Csak éjszaka jött komponálni. Aztán a háború után már nem volt elég “modern” az írásmódja; többnyire rövid zongora- és szalondarabjai már nem illettek a korhoz. Franciaország most már másképp “hangzott”, egy új generáció új ötletekkel várakozott a szárnyak alatt. Cécile Chaminade viszonylag keveset komponált, főként zongoraműveket. 1937-ben Monte-Carlóban telepedett le, ahol 1944-ben magányosan halt meg.
(A. W.)