Mindannyian ismerjük a Buckingham-palota és a királyi gárda jellegzetes magas sapkáival – a gránátosokkal – ellátott képeit.

 

Ez az egység a 16. századi Franciaországból származik. Eredeti nevük “gránátosok” volt, mivel egyik feladatuk az volt, hogy az akkor még terjedelmes, akár egy kilós gránátokat messzire dobálják az ellenséges vonalakba.

Csak a legnagyobb és legerősebb férfiakat vették fel erre a feladatra, mivel a gránátosok képzetlensége vagy gyenge fizikuma veszélyt jelentett saját katonáik életére és testi épségére.

 

Bár a kézigránátok használata a 18. század folyamán fokozatosan veszített jelentőségéből, az egységek nem szűntek meg, hanem olyan elit alakulattá fejlődtek, amelyet mindig különösen veszélyes feladatokkal bíztak meg, és amelyet ott vetettek be, ahol az a harcban különösen fontosnak tűnt.

A korabeli ábrázolásokon nagyon könnyen megkülönböztethetők más csapategységektől. Ugyanis, hogy ne akadályozzák őket a gránátdobásban, nem viselték az akkoriban elterjedt trikornis sapkát, hanem csak az egyszerű tábori sapkát.

Ezekből a hegyes sapkákból alakultak ki a magas és nagyon nehéz, fémpajzsos vagy szőrméből készült gránátos sapkák, amelyek viselőjüket még magasabbnak látták, és amelyek fontos státusszimbólummá váltak.

 

Az is érdekes, hogy a katonai tisztelgés, ahogyan ma ismerjük, közvetlenül a gránátosokra vezethető vissza. A fejfedő különleges formája miatt nehéz volt levenniük a fejfedőt tisztelgéshez, ezért hamarosan elegendő volt egyszerűen a kezüket a sapkára helyezni.

Presztízs okokból hamarosan egyre több egység ragaszkodott ehhez a fajta tisztelgéshez, és ma a “gránátos tisztelgés” a legelterjedtebb katonai tisztelgés világszerte.